Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Történelem

Klubtörténelem

Olaszország legpatinásabb klubjának történelme tele van fordulatokkal, számtalan legendákkal, dicsőséges időszakokkal. A következőkben fejezetekre bontva jobban megismerhetitek, a már több mint 110 éves történelmét szeretett klubbunknak!

1897 - Alapítás

1897. november 1-én a torinoi Massimo D`Azeglio gimnázium tanulóinak egy csoportja az Umberto király sétány egyik ódon és kényelmetlen padján ülve eldöntötte, hogy sportegyesületet hoz létre azért, hogy futballozhassanak. A hagyomány szerint a Juventus elnevezés többé-kevésbé a véletlen műve, talán az alapítók életkorára utal, de a sors úgy hozta, hogy ezt a nevet elfogadtak és megszerették az alapító tagok.
A klub, amelynek első elnöke Enrico Cafari volt, bár székházat igen sűrűn cserélt, de a nevét nagyon hamar megkapta, a névadó közgyűlésen a Sport Club Juventus nevet fogadták el.

1898 - 1905 - Kezdetek, az első Scudetto

Az újonnan alakult csapat hivatalos mezszíne a rózsaszín volt, és hazai mérkőzéseit a Piazza D`Armi-n játszotta az 1900-as bajnoki debütáláskor. 1903 -ban váltottak a zebra-csíkos mezre, miután egy rossz szállítmányt küldtek Angliából, ahol a mezek készültek.

Mivel a csapat pályája igen közel volt az akkori torinói pályaudvarhoz, és emiatt nagyon hamar ipari épületek létesültek a közelben, 1906-ig a klub a Motovelodromo Umberto-n bérelt egy pályát a varoson kívül. Ezt követően a csapat Torino északi részébe, a varosban csak 'Campo Juventus'-ként ismert stadionba költözött.
A Juventus 1905-ben nyerte meg első bajnoki címét (Sudetto), amelynek rájátszásában a csapat a Milanese és a Genoa csapataival mérkőzött meg. Ez a siker megkoronázása volt a klub svájci elnökének, Alfredo Dick munkásságának. A textil gyáros presidente szervezettséget vitt a Juventus életébe, és néhány külföldi játékossal erősítette meg a keretet. A siker ellenére az elnök és az alapítók között komoly ellentétek törtek ki, amelynek hatására az elnök több játékossal együtt elhagyta a Juventust, és megalapította a város másik nagy hagyományokkal rendelkező klubját, az FC Torino-t.

1906 - 1923 - Az I. világháború előtt és után

A következő másfél évtized nagyon nehéz időszak volt a klub számára, az első világháború kitöréséig. Ekkortájt az olasz fociban elsősorban a piemontei csapatok, a Pro Vercelli és a Casale domináltak, míg a Juventus állandó csőd közeli állapottal szembesült. A csapat a háború után került rivaldafénybe, a kapus Giacone és a két szélsőhátvéd, Novo és Brune voltak a Juventus első, válogatottba meghívott sztárjátékosai. A klubelnöki teendőket 1919-től két évig Corrado Corradini költő és irodalmár látta el. Ő költötte a Juventus-himnuszát, amely egészen az 1960-as évek végéig változatlan formában maradt fenn.

1923 - 1929 - az Agnelli család uralkodásának kezdte

1923-ban debütált a csapatban minden idők egyik legnagyszerűbb hálóőre, Giampiero Combi. Ugyanebben az évben, július 24-én a Juve még életben lévő alapító tagjai és vezetői, egyhangúlag választották meg a klub elnökének Edoardo Agnellit, a FIAT autókonszern elnökének a fiát. Az új presidente új csapatot és stadiont építtetett, a Juve ekkortájt a Corso Marsiglian játszotta hazai meccseit. A stadionavatón a Juventus 6:1-re kiütötte (a magyar Hirzer Ferenc három góljának is köszönhetően) a Parma csapatát. A 20-as évek második fele megfelelő alaphangot teremtett az 1931 és 1935 közötti időszaknak.

1930 - 1935 - Zsinórban 5 bajnoki cím

Legendás időszak, ugyanis a Juventus zsinórban ötször hódította el a bajnoki címet Carlo Carcano edző vezetésével. Ezt a legendás sorozatot a szakirodalom a Quinquennio néven emlegeti. Olyan játékosok alkottak a keretek ekkor, mint Orsi, Caligaris, Monti, Cesarini, Varglien I és II, Bertolini, Ferrari és Borel II, akik amellett, hogy a Juventust sikerekhez segítették, fontos szerepet játszottak abban az olasz válogatottban, amely 1934-ben megnyerte a világbajnokságot.

A világbajnokság előtt, 1932-ben megkezdődtek a legendás Stadio Communale építési munkálatai, amelyek mindössze 7 hónap elteltével be is fejeződtek, és amely a fasiszta vezető, Benito Mussolini nevét kapta. A stadionavató mérkőzést a Juventus 1933. május 14-én játszotta a patinás stadionban, amely 71160 néző befogadására volt alkalmas, és mint ilyen, évekig a legnagyobb stadion maradt Olaszországban. Az első világháborút követően kapta a Stadio Communale nevet.

A csapat a nemzetközi kupaporondon is ekkor debütált. Mindeközben sorsfordító események következtek be a klub életében. 1935. július 13-án repülőgép szerencsétlenségben életét vesztette a Juventus legendás elnöke Edoardo Agnelli, akinek örökét a több mint 10 évig tartó stagnálást követően fia, Gianni Agnelli vette át.

1935 - 1957 - A II. világháború előtt és után, Boniperti első bajnoki címe

Gianni Agnelli elnöksége kezdetén olyan bajnokok tartoztak a Juventus kötelékébe, mint Carlo Parola, a tizenhatos környékének uralkodója, a dán John Hansen, a fejesgólok specialistája, és a szintén dán Praest. Mindannyiak közül kitűnt azonban Giampiero Boniperti, aki 444 alkalommal játszott a Juventus színeiben, és 177 gólt szerzett. Emellett 1971 és 1990 között a klub elnöki tisztét látta el kiemelkedő sikerrel, valamint képviselő volt az Európa Parlamentben. 1953-ban Gianni Agnelli lemondott elnöki tisztségéről, és a helyét öccse, Umberto Agnelli vette át. Az idősebb testvér távozását követően évekig a színtelenség jellemezte a legjobban a Juventus teljesítményét egészen az ötvenes évek végéig, ez alatt az időszak alatt nem sikerült bajnoki címet nyernie a csapatnak.

1958 - 1961 - Charles és Sivori

1958-ban, első klubként az olasz foci történelmében, a csapat megszerezte 10. bajnoki címét, és ezzel együtt a jogot arra, hogy mezén az olasz trikolor fölött egy aranycsillagot viselhessen. Ebben elévülhetetlen érdemeket szerzett a klub akkori két idegenlégiósa az argentin Omar Sivori, a csodás cselek alkalmazója, és a walesi John Charles, akit a jóságos buldózer becenévvel illettek a szurkolók. Ezt követően 1960-ban és 61-ben is begyűjtötte a Juve a Scudettot.

1961 - 1969 - Movimiento (káprázatos) évek

Az 1967-es év eseményei nyitották meg az utat Giampiero Boniperti elnöksége előtt, amely időszakban a Juventus 9 bajnoki címet szerzett, ráadásul siker koronázta a nemzetközi szereplésüket is, hiszen 1977-ben a klub megnyerte az UEFA-kupát, 1984-ben a KEK-et és az Európai Szuperkupát, 1985-ben pedig a BEK-et és a Világkupát.

1969 - 1976 - Korai hetvenes évek, a Trapattoni bajnoki címei

Vycpalek, Parola, csak két név a korszak edzőóriásai közül, de mindenki elé kívánkozik Giovanni Trapattoni, aki számtalan olasz bajnokot tudhatott csapatában Zoff-tól Scirea-ig, Tardelli-től Cabrini-ig, Causio-tól Rossi-ig, Gentila, Furino, és Roberto Bettega, hogy csak a legnagyobbakat említsük.

1982 - 1986 - Platini éra

Természetesen egyre több idegenlégióst is soraiban tudott a Juventus, akik közül kiemelkedett a francia Michel Platini, aki 5 évet játszott Torinóban, és ez alatt nyert két bajnoki címet, két európai kupát (egy BEK és egy KEK serleget), egy Világkupát, háromszor volt gólkirály és nyert 3 aranylabdát 1983-ban, 84-ben és 85-ben.

1987 - 1994 - Zoff Juventus-a, a kupák királynője

Az 1987-es év folyamán a Stadio Communale befogadóképességét biztonsági okokból 45000-re csökkentették, így nyilvánvalóvá vált, hogy a csapatnak egy új stadionra van szüksége.
Az új Stadio Delle Alpi a városon kívül épült az 1990-es világbajnokságra. Az új stadion ugyanakkor egy újabb problémát vetett fel, miszerint az alacsony nézőszám nem teszi szükségessé egy ilyen nagy befogadóképességű stadion fenntartását, valamint a gigantikus méretek miatt előfordul olyan eset, hogy a játékban lévő labda 162 méterre van a nézőtér bizonyos részeitől. Éppen ezért a vezetőség már ekkor a stadion átépítésén kezdett el tanácskozni, azonban különböző problémák miatt nem tudták elkezdeni a munkálatokat 2005ben.
A győzedelmes 80-as évek után elkerülhetetlen volt egy kisebb visszaesés, amely időszak a csapatépítés jegyében telt kevesebb csillogással. Ettől függetlenül voltak hangos sikerei a Juventusnak.

1990-ben például a csapat mind az UEFA kupát, mind az olasz kupát begyűjtötte annak a Vittorio Caissotti di Chiusano elnökösödésének idején, aki Boniperti-től vette át az elnöki teendőket. A Juventus edzője ekkor a legendás Dino Zoff volt, akivel 1993-ban ismét UEFA-kupa győztes lett a klub.

1995 - 1998 - Lippi és a legendás triád

Luciano Moggi, Roberto Bettega és Antonio Giraudo, az úgynevezett "Triádok", 1994-ben vették át a klub irányítását. Sok csalódást keltő év után, 1994 nyarán a Juventus szerződtette a Napoli-tól Marcello Lippi-t, az akkor még kezdőnek számító szakembert, a jelenlegi olasz szövetségi kapitányt, akivel rögtön az első évben bajnoki címet szerzett a Juventus kilencévnyi böjt után.

Lippi azzal koronázta meg teljesítményét az első évben, hogy az olasz kupát is megnyerte a csapattal. A bajnoki rekorder Juventus, az olasz kupasikereket tekintve is első, hiszen 1938 óta kilenc alkalommal hódította el a trófeát. Lippi folytatta sikersorozatát a klubnál, hiszen 1996-ban a Juventus megnyerte a Bajnokok Ligáját, amelyet sikertelenül próbált visszaszerezni a csapat a tragikus Heysel stadionbeli győzelmet követően.

A 96-97-es szezonban a csapat Lippivel újra bajnok lett, elhódította mind az Európai Szuperkupát, mind pedig a Világkupát. Sajnos a következő két évben mindkét alkalommal elbukta soron következő BL-döntojét, 97-ben a Dortmund, 98-ban pedig a Real Madrid ellenében. 1998-ban szerezte a csapat a jubileumi 25. bajnoki címét.
Ezt követően Lippit menesztették. Marcello Lippi 5 bajnoki címet és nyolc kupát nyert a Juventus edzőjeként. Helyét a Pármából érkező Carlo Ancelotti vette át.

1999 - 2001 - 3 év szürkeségben Ancelotti-val

A szurkolóknak nem tetszett Carlo Ancelotti edzőnek szerződtetése, mivel a Milan és a Róma játékosa volt, valamint a Parma edzője. Érkezése után transzparenseket raktak ki szerte a városban, valamint a mérkőzéseken a stadionban. Az egyik transzparensen a következő állt: "Un maiale non puó allenare. Ancelotti vattene"" (Egy disznó nem lehet edző. Ancelotti takarodj!). Ezek az események, valamint a sorozatos kudarcok az erős kerethez képest (ebben az időben Del Piero mellett Inzaghi, a frissen érkező Trezeguet csatárkettős állt, a Zidane-nal, Tacchinardi-val, Conte-val és Edgar Davids-cal felálló középpálya mögött Tudor, Pessotto, Monero, Ferrara, Birindelli védelem, sőt a keret tagja volt Edwin van der Sar is) Ancelotti kirúgásához vezettek.

2002 - 2004 - Az új évezred, Lippi második időszaka

2001-ben kisebb milanói kitérőt követően Lippi visszatért a Juventushoz, és a következő évben már ismét bajnoki címnek örülhettek Torinóban majd az azt követő évben ismét bajnok lett a Juve, de sajnos ismét elbukott egy BL-döntőt. Különösen fájó, hogy ezt az egyik legnagyobb olasz rivális, a Milan ellenében veszítette el a csapat.
A 2003-as év a gyász jegyében telt, hiszen mind Gianni Agnelli, mind pedig Vittorio Chiusano eltávozott az élők sorából.

2004 - 2006 - Újabb két bajnoki cím

A csalódást keltő 2003-2004 szezont követően, ahol a csapat a harmadik helyet szerezte meg, Lippi távozott a csapattól, és a szövetségi kapitányi posztot vette át Giovanni Trapattoni-tól. Ezt követően mindenkit sokkolóan ért a klub vezetőségének bejelentése, hogy szerződtették a korábban az AS Roma-nál edzősködő Fabio Capello-t. A szurkolók (a látványtalan játék, Del Piero indokolatlan nélkülözése miatt), de még a játékosok sem igazán kedvelték őt, de munkássága sikeres volt, hiszen két éves edzősködése alatt 2 Scudettot nyert a csapat, valamint a Bajnokok Ligájában is szépen menetelt a csapat.

2004 nyarán a Juventus elkezdte építtetni gigantikus méretű edzőközpontját a Mondo Juve-t (későbbiekben egyben Juventus Media Center). A 9 edzőpályát magába foglaló központ 2005 nyarára készült el Vivono-ban, Torino külvárosában, ahol a felnőtt csapaton kívül valamennyi ifjúsági csapat együtt tréningezhet.
2004. június 23-án a Juventus arculatot váltott, és bemutatta új címerét. A Juventus új címere nagyvonalakban hasonlít ugyan az eredetire, de mégis újabb, modernebb benyomást kelt.

2006 - 2007 - A poklok pokla

A 2006-os olasz bundabotrány ítéletében foglaltak szerint a 2005-ben, ill. a 2006-ban megnyert bajnoki címet elvették a csapattól, ezen kívül a 2006/2007-es szezont a Serie B-ben kell végigjátszania és küzdenie a feljutásért -9 pontos büntetéssel. A csapat irányítását a korábbi klasszis középpályás, Didier Deschamps vállalta.
2007. május 19-én (4 fordulóval a szezon vége előtt) az Arezzo elleni idegenbeli mérkőzésén a csapat bebiztosította a feljutást. Így tehát a Juve visszatért oda ahová való, a Serie A-ba!

2007 - 2008 - Vissza az élvonalba

Deschamps nem értett egyet a csapat vezetésével, politikájával, ezért távozott a csapattól. Helyét a korábbi Chelsea edő, Claudio Ranieri vette át. A visszatérés utáni első idény a Serie A-ban fantasztikusan sikerült a csapat számára: legyőzték idegenben az Intert, otthon pedig a Rómát és a Milant, így nagy meglepetésre a 3. helyen végzett a gárda, emiatt indulhatott a Bajnokok Ligája selejtezőjében, ezzel tehát az elsődleges kitűzött célt teljesítette a csapat. Az augusztus végi selejtezőn pedig már hazai pályán eldöntötte a továbbjutást az Artmedia ellen, így az abszolút kitűzött célt is teljesítette a csapat.

2008 - 2009 - Csalódást keltő eredmények, Ranieri menesztése

A következő idénynek nagy lendülettel vágott neki a Bianconeri, ami meghozta a gyümölcsét. A Bajnokok Ligájában több óriási meglepetést okozott: legyőzte a Zenit Szentpétervár csapatát (akkori UEFA kupa és UEFA Szuperkupa címvédőt), a Real Madridot pedig otthon és idegenben is, így óriási meglepetésre az első helyen zárt a csoportban. Bár a Chelsea ellen búcsúzni kényszerült a csapat, de így is minden elismerést megérdemelt a gárda. Ezután sajnos jött a lejtő: Claudio Ranieri vezetésével majdnem két hónapon keresztül nyeretlen maradt a csapat (elúszott a bajnoki cím és az Oasz Kupa is), ráadásul az automatikus BL indulás is veszélybe került. A vezetőség - a szurkolói nyomások hatására - ezúttal nem habozott: az egykori ifi csapat edzőjét, valamint a Lippi mellett a válogatott másodedzőjét, egyben az egykori Juve legendás védőjét, Ciro Ferrará ültette le az utolsó két mérkőzésre. Ciro irányítása alatt magabiztosan megnyerte mind a két meccset a csapat és végül a 2. helyen végzett a Juventus.

Közben 2008 végén megkezdődött a Delle Alpi bontásával (2009 májusában végleg eltűnt "a dicsőség színpada") -a már az 1990-es évek közepén tervezgetett- Stadion projekt, ami a 2011-es Stadion átadással fejeződik be.

2009 - 2010 - a történelem leggyengébb Juventusa

Ciro Ferrara meggyőző teljesítményét látva az előző szezon utolsó mérkőzésein, az elnökség két évvel meghosszabbította a szerződését. A szezon eleji lendületnek köszönhetően ígéretesen indult vele ez az évad, végül óriási csalódás lett a vége: a Juventus szinte minden negatív rekordot megdöntött a szezon során. Rém gyenge játék jellemezte a csapatot, óriási blamák történtek a Serie A-ban, a Bajnokok Ligájában, és az Európa Ligában is. Többször olyan kisebb csapatok, mint a Cagliari, a Chievo, vagy a Fulham szégyenítették meg az együttest, míg a nagyobbak közül az AC Milan két meccsen hat gólt rúgott a Bianconerinek a bajnokságban. A szezon közben edzőváltásra került, a pocsék teljesítményt nyújtó Ciro Ferrara helyet Alberto Zaccheronit nevezték ki az együttes élére, aki már nem tudta megmenteni a Juventus süllyedő hajóját. A botrányos szezonnak lettek következményei: a teljes orvosi stáb és az erőnléti edzők is távoztak, továbbá a vezetők közül Alessio Secco, és az év elején – újra - a csapathoz invitált Roberto Bettega is elhagyta az Öreg Hölgyet. Jean-Claude Blanc elnöksége sem tartott sokáig, de ő Pénzügyi Igazgatóként a klubnál maradhatott, helyét a szurkolók körében nagy népszerűségnek örvendő Andrea Agnelli vette át, aki a Sampdoriát a BL-be repítő csodapárost: Giuseppe Marotta sportigazgatót, és Luigi Del Neri vezetőedzőt, s edzői stábját hozta a Juventushoz.

Dicsőséglista

Olaszország :::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::    
     

Serie A (Olasz elsőosztály) - 29

I 1904/05 I 1925/26 I 1930/31 I 1931/32 I 1932/33 I 1933/34 I 1934/35 I 1949/50 I 1951/52 I 1957/58 I 1959/60 I 1960/61 I 1966/67 I 1971/72 I 1972/73 I 1974/75 I 1976/77 I 1977/78 I 1980/81 I 1981/82 I 1983/84 I 1985/86 I 1994/95 I 1996/97 I 1997/98 I 2001/02 I 2002/03 I 2004/05 I 2005/06 I

(A 2004/05-ös és a 2005/06-os év Scudettóját a szövetség bundagyanú miatt elvette.)

Serie B (Olasz másodosztály) - 1

I 2006/07 I
 
   
Állami Bajnokság - 2

I 1908 I 1909 I
 
 
Olasz Kupa (Coppa Italia) - 9

I 1937/38 I 1941/42 I 1958/59 I 1959/60 I 1964/65 I 1978/79 I
I 1982/83 I 1989/90 I 1994/95 I
 
   
Olasz Szuperkupa - 4

I 1995 I 1997 I 2002 I 2003 I
 
   
:: Európa :::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::  
   
Bajnokok Európa Kupája - 1

I 1984/85 I
 
   
Bajnokok Ligája - 1

I 1995/96 I
 
   
UEFA kupa - 3

I 1976/77 I 1989/90 I 1992/93 I
 
   
Kupagyőztesek Európai Kupája - 1

I 1983/84 I
 
   
Intertotó kupa - 1

I 1999 I
 
   
Európai szuperkupa - 2

I 1985 I 1996 I
 
   
Interkontinentális kupa - 2

I 1985 I 1996 I

 

Juve legek

Juventus legek

Legtöbb pont egy szezonban 91 (Serie A 2005/06)
Legkevesebb pont egy szezonban 29 (Serie A 1938/39 és 1961/62)
Legnagyobb arányú hazai győzelem Juventus - Inter 9-1 (Serie A 1960/61)
Juventus - Fiorentina 8-0 (Serie A 1952/53)
Legnagyobb arányú hazai vereség Juventus - Milan 1-7 (Serie A 1949/50)
Legnagyobb arányú idegenbeli győzelem Pro Patria - Juventus 0-7 (Serie A 1950/51)
Legnagyobb arányú idegenbeli vereség
Inter - Juventus 6-0 (Serie A 1953/54)
Legtöbb rúgott gól Alessandro Del Piero, 263 gól
Legtöbb rúgott gól egy szezonban Hirzer Ferenc (35 gól, 1925/26)
Legtöbb rúgott gól egy mérkőzésen Omar Sívori (6 gól, Juventus - Inter 9-1, Serie A 1960/61)
Legtöbb mérkőzés a Juve szerelésében
Alessandro Del Piero, 603 mérkőzés
Legtöbb válogatottság a Juve játékosaként
Dino Zoff, 93 válogatottság
Legtöbb néző a Delle Alpi-ban 67.229 (2003.05.15, Juventus - Real Madrid)
Legkevesebb néző a Delle Alpi-ban 237 (2001/02, Juventus - Sampdoria)

Rekord igazolások

Labdarúgó Honnan Vételár Szezon
Gianluigi Buffon Parma 54.100.000 2001/02
Pavel Nedved Lazio 41.200.000 2001/02
Lilian Thuram Parma 36.500.000 2001/02
Émerson Roma 28.000.000 2004/05
Marco Di Vaio Parma 26.000.000 € 2002/03
Marcelo Salas Lazio 25.000.000 € 2001/02
Felipe Melo de Carvalho Fiorentina 25.000.000 € 2009/10
Diego Werder Bremen 24.500.000 € 2009/10
Amauri Palermo 22.800.000 € 2008/09
David Trezeguet Monaco 22.000.000 € 2000/01

 

Rekord eladások

Labdarúgó Hova Eladási ár
Szezon
Zinedine Zidane
Real Madrid
73.500.000 2001/02
Filippo Inzaghi
Milan 40.900.000 2001/02
Zlatan Ibrahimovic Inter 24.800.000 2006/07
Angelo Peruzzi
Inter
19.000.000 €
1999/00
Thierry Henry
Arsenal
16.100.000 €
1999/00
Matteo Brighi Roma 16.000.000 € 2004/05
Darko Kovacevic Lazio 15.000.000 €
2001/02
Cristian Vieri Atlético Madrid 15.000.000 €
1997/98
Diego Ribas da Cunha Wolfsburg 15.000.000 € 2010/11
Gianluca Zambrotta
Barcelona
14.000.000 €
2006/07

 

 

Menüpontok

Aranylabdások

Cikkek: 0
 

 


Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 16685
Hónap: 1064
Nap: 48